Az egri kék galambról
www.agroinform.hu/magazin/magazin.php 2003.10.28 Szerk: Tokaji Miklós
Fejlett izomzatú, élénk vérmérsékletű az Egri kék keringő
Az egri kék galambról
Sokan szürkének írják le, valójában többszínű fajta az egri kék galamb. Az 1800-as évek elejétől vált ismertté, bár akkor még csak a hevesi megyeszékhelyen és közvetlen környékén fordult elő.
Mint ahogy a neve is mutatja, az Egri kék keringő jó röpképességgel rendelkezik. Rendkívül gyorsan, látványosan mozog a levegőben. A falka felszállás után zárt, összetartó csapatot alkot, ezek a galambok pillanatok alatt képesek a kellő magasság elérésére. Az összetartás olyannyira jellemző rájuk, hogy a támadó ragadozó madarak-Egerben és környékén mindennapos vendégek-sem képesek a falka megbontására. Sajnos napjainkban egyre kevesebb tenyésztőtárs tekinti ezt a kiváló röpképességet a tenyésztés fő irányelvének. Sokan csak a külcsínyre figyelnek, "kiállításra" tenyésztenek, ami a röpképesség elvesztésével járhat, és ezzel egyidőben a falka is átalakulhat.
Az Egri kék keringő apró termetű, fejlett izomzatú, élénk vérmérsékletű fajta. Feje a testével arányos, úgynevezett trapéz fej. Gyöngyszemei a sötét tollazat miatt szinte világítanak. Csőre a közepesesnél valamivel kissé rövidebb, sötét, feketésszürke. Nyaka függőleges, enyhén ívelt. A mell enyhén előredomborodó, kissé emelt tartású. A farok a hát lejtését törés nélkül követi. Minden madár egyik legfontosabb értékmérője a tollazat, mely ennél a fajtánál sima, tömött testre feszülő. Színe feketeszalagos, sötétkék. A tojók sötétebbek, füstös árnyalatúak, a hímek világosabb kékek. A fej, a nyak, az evező és a kormánytollak sötét palaszürkék, a nyak zöldes, illetve ibolyaszínben csillogó. A napfényben a mattnak tűnő fedőtollak is fémesen ragyognak.
A dúchoz rendkívül hű, ezért nagyon könnyű a fiatal egyedek kiszoktatása. A repüléshez szoktatásuk sem sokkal nehezebb, de egy kicsit több időt és türelmet igényel.
Takarmányozásuk megegyezik a többi galambfajtáéval, bár az apró és olajos magvakat különösen szeretik. A vedlési időszakban nagy hangsúlyt kell fektetnünk a fehérjében és olajokban gazdag gabonamagvak etetésére, hogy az új tollazat hiánytalanul, hibátlanul és a megfelelő mértékben fejlődjön. Ha a vedlés tökéletesen lezajlott, biztosak lehetünk abban, hogy galambjaink egészségesek, de ehhez tökéletesen kell tartanunk és takarmányoznunk őket.
(Montvai Csaba a fajtaklub elnöke)
2003.10.28
|