Körülbelül 1780 óta ismert Egerben. Régebben nagyobb testű, hosszabb csőrű volt, mint ma. Ez a régebben fellegverő egri kéknek nevezett fajta a budai kéknek és a budapesti rövidcsőrű gólyásnak valószínűleg közeli rokona.

Mind a három fajtának közös tulajdonsága a kicsi, rövid testalkat, a kiálló nagy világos szemek, a sötétkék szemgyűrűk és legfőképpen a sötétkék testbőr, ami a többi hazai galambfajtán nem fordul elő. Mindezek oly jellegzetes közös tulajdonságok, melyek alapján rokonságuk alig vitatható. A fajta kiváló röpképességével magyarázható, hogy az egri keringő hosszú idő óta megállotta a helyét és nem pusztult ki.

Gyorsan, sűrű csapatban csapongva repül. Gyorsasága miatt repülése azonban csak 2-3 óráig tart. Különösen jó a tájékozódó képessége. Rövidebb távolságokra, mintegy 40-50 kilométerig postagalamb módjára beröptethető. Kicsi testű, csőrhegytől a farok végéig 30-32 cm, a begytől mérve 20-22 cm a hossza. Középmagas lábállású, magassága 18-20 cm. Karcsú, büszke testtartású.

Feje sima, szögletesnek látszó a halánték és a tarkó éles sarka miatt. Éppen ezért a homlok és a koponyacsont kifejezett. Fejeteteje lapos, különösen széles a szemek felett, ami röviden keskenyedve, a lapos homlokban alig lejtve az orrhártyáig beszűkülve fut előre. A tarkó és a halántéksíkja hirtelen leeső. Csőre a középhosszúnál rövidebb, a szájzugtól a felső káva hegyéig 14-15 mm, középerős. A csőrkávák záródási vonala a homlokkal derékszöget alkot, fénylő fekete színű.

Szemei nagyok, kissé kiállók, tiszta gyöngyfehérek, vérerezettől mentesen. Szemgyűrűje kétsoros, sima, fénylő feketésszürke. Nyaka középhosszú, függőlegesen tartott, melle izmos, domború. Háta a testtel arányos, szárnyai a testhez simulnak. Farka keskeny, lábai középmagasak, kárminvörös színűek. Tollazata acélos. Színruhája világosabb vagy sötétebb galamb-kék, ún. vaskék. A hím tollazata világos, a tojó többnyire sötétebb színű. Változata az Egri cigány keringőgalamb.

Valamivel kisebb testű, egyébként az egri kékkel mindenben megegyező vállfajta utóbbitól annyiban tér el, hogy a nagyon szorosan testhez feszülő tollazata többnyire füstöskék, barnás színű és árnyalatú, nyaka erősen zománccsillogású. Régebben egészen sötét tollazatú, sötétkovácsolt volt. Ma olajbarna, de van majdnem fekete, egészen sötét és szalag nélkül.

Az egri keringő és a budapesti deres keresztezéséből nagyon ritkán előfordulhat az egri „cigányderes” keringő is.