Az Egri Kék Keringő Fajtaklub Dabason

Az Egri Kék Keringő Fajtaklub  - immár hagyományt folytatva  -  az MGKSZ Nemzeti Kisállat Kiállításával együtt tartotta meg a 2008. évi fajtaklub kiállítását.

Dabason 2008. december 13-14-én egy 71 egyedes kollekció reprezentálta a fajtaklubot. A tenyésztői közösség 13 tagja  - a klubtagok fele  - hozta el galambjait az év legrangosabb megmérettetésére. A nevezett egyedszám és a tenyésztők száma is némileg elmaradt ugyan a tavalyitól, de mindkét mutató átlagos  nevezési kedvet tükröz így is. Fajtaklubon kívüli nevező viszont most egy sem akadt…Talán tartanak az érintett tenyésztők a fajtaklub által támasztott magasabb követelményektől?

Nem tudni, de az kétségtelen, hogy az Egri Kék Keringő Fajtaklub bírálóit inkább jellemzi a magas fokú igényességre, semmint az olcsó népszerűségre törekvés. A kollekciót most Vincze Ottó sporttárs bírálta, az előbb említettek szellemében.

A  ketrecbe rakott 71 galambból a létszám 21,1 %-a kapott kiváló minősítést, a kiválókon 8 tenyésztő (Bata László, Bendiák István, Buczkó János, Csernei István, Krsjak Mihály, Peták László, Szőke Zsolt és Toronyai Ádám „osztozhatott”. Fajtagyőztes lett Toronyi Ádám fiatal hímje és Krsjak Mihály fiatal tojója, tiszteletdíjban részesült továbbá Bata László, Csernei István, Peták László és Szőke Zsolt egy-egy  96 pontos madara.

A kiállítás zárónapján a fajtaklub 11 fő részvételével megtartotta ilyenkor szokásos gyűlését. Ezen Toronyai Zoltán klubelnök előbb értékelte a legutóbbi alkalom óta a fajtaleírás finomítására érkezett javaslatokat. Eszerint csak a galamb méreteivel, illetve a szembőr újszerű meghatározásával szükséges  a meglévő fajtaleírást kiegészíteni-módosítani.(„A szembőr színe minél jobban beleilleszkedjen (beleolvadjon) a fejtető színébe!”)

A következőkben Horváth Csaba bírálói értékelést adott a  fiatal galambok debreceni kiállításáról Ezt röviden összegezve: előrelépést tapasztalt a fejformáknál, másfelől viszont a kollekció nagy részének minőségén még érződött az elhúzódó nyár hatása…

Ezután a jelenlévő klubtagság az éppen még zajló kiállítás néhány tapasztalatát így értékelte : előrelépés, hogy a klub egyre inkább képessé válik egy nyelvet beszélni. A bíráló távollétében magáról a bírálatról az elnök nem nyitott vitát, a látottakról elhangzott véleményeket így összegezte: sem kiugróan szép (kitűnőt érdemlő), sem feltűnően gyenge minőségű galamb nem volt a kollekcióban; a testméretekkel, a színekkel ugyan még itt-ott baj van,(több esetben sötétebbek a kívántnál), de kevesebb már a ketrecbe rakott „nagy” galamb, sőt 1-2 egyed már-már nagyon pici; néhány galambnál a kiálló vállbúbok zavaróak, s több még a vízszintes állású  madár is.(Az egri kék „törzsének tengelye a farok felé kissé lejtő” kell legyen!) Utólag Vincze Ottó sporttárs véleményét is kikértem, aki ezeket a tapasztalatokat egytől-egyig megerősítette, illetve azzal egészítette ki, hogy a fej-szem-szembőr pozíciókban érzékelhető javulást látott, továbbá megjegyezte, hogy a kiálló vállbúbok legtöbbször a lapos mell következményei, erre kell még jobban odafigyelnie a tenyésztőknek..

Az egyéb, már nem szorosan a kiállításhoz kapcsolódó észrevételek közül kettőt  ajánlok tenyésztőtársaim figyelmébe: Bata László szerint azok a galambok, amelyeknek fenéktollazatában az egyébként pontlevonással büntetendő, de éppen ezért ketrecbe rakás előtt kihúzandó 1-2 fehér tollacska előfordul, azok sokszor a legértékesebbek…

Szőke Zsolt az egri kékek röptetésével kapcsolatos tapasztalatai közül, mint a fajtára jellemzőt jegyezte meg, hogy pihenőnap közbeiktatása után az egri kék röpteljesítménye nem hogy nőne, inkább visszaesik…

A fajtaklub összejövetele itt kötetlen eszmecserébe fordulva ért véget.

Búcsúzóul gratuláltunk   a díjazottaknak és a kiváló galambot kiállító társaknak, s további sikereket kívántunk egymásnak. Így búcsúzom én is most tudósításom olvasóitól.

Benyhe Attila