Egri kékek és texánok fajtaklubjai Cegléden

A V-48.sz. Ceglédi Galambtenyésztő Egyesület az Egri kék keringő  és a Texán Fajtaklub

részvételével   a helyi Vasutas Sportcsarnokban tartotta meg éves kiállítását 2005. február 5-6.-án.A texánosok visszatérő vendégként, az egri kék keringőt tenyésztők fajtaklubjának tagjai első alkalommal hozták el szervezetten galambjaikat az alföldi városba. Cegléden és környékén a  a galamb névadó városához hasonlóan ma is  feltűnő népszerűségnek örvend az egri kék, az Egri Kék Keringő Fajtaklub mintegy két hónapja megválasztott új elnöke maga is ceglédi. A 3 elkülönített kollekcióban mintegy 40 galambfajta 650 példányát minősítették a szakavatott bírálók: Horváth György- a Bíráló Testület elnöke   -  mint vezető bíráló, továbbá Baranyi József, Csernus László, Demeter András, Győr János, Kun József, Pákozdi Tibor, Szabó László, Takács György, Toronyai Zoltán, Tóth János, Tóth Sándor, és Vincze Ottó.

Az egri kék keringők fajtaklub-kollekciójának tömör jellemzésére Toronyai Zoltánt, e fajtaklub fiatal vezetőjét kértem meg, aki a 15 tenyésztő által kiállított 68 bírált galambról  elmondta:16  madár érte el a kiváló szintet. Az egri kéknél oly fontos fejforma és a csőrtűzés tekintetében a látottak általában javuló tendenciát tükröznek Kevés viszont az igazán „tisztaszemű, üvegszerű íriszű”  galamb. Gyakori kívánalom továbbra is az arányosan kisebb test, a hímek világosabb árnyalatú színe, az emeltebb állás, illetve ennek az ellenkezője: a túl meredek  / a magyar deresre emlékeztető / állás is. A  két nem összevetésében a tojók általában sokkal jobbak: a 16 kiválóra minősített galambból most mindössze 4 volt a hím...

Fajtagyőztes címet kapott  Krsjak Mihály hímje és Kenéz József tojója. E két tenyésztőn kívül kiváló galambot állított ki, illetve különdíjat vehetett át Huszák László, Montvai Csaba, Peták László, Szőke Zsolt és Toronyai Zoltán. Méltán lehetnek büszkék tenyésztői teljesítményükre.

A Texán Klub immár negyedik alkalommal rendezte kiállítását Cegléd városában. Tóth István, a klub elnöke  a kiállítás ideje alatt megtartott tenyésztői megbeszélésen örömmel jelentette be, hogy a klub taglétszáma 51 főre emelkedett! A klubtagok közül e rendezvényre 19-en hoztak galambot, összesen 138-at. Most jóval nagyobb volt az aktivitás, mint a megelőző országos rendezvényeken. /Sajnos, a Nemzeti Galambkiállítás értékelésére a szűkre szabott időkeretben már nem kerülhetett sor, ez egy következő klubgyűlés egyik témája kell legyen./ A klubgyűlés résztvevőit Tóth István előbb egy február 27-re tervezett olaszországi szakmai kirándulás feltételeiről tájékoztatta, a  hátramaradt rövid időben pedig az éppen zajló kiállítás tapasztalatai kerültek terítékre. A galambot kiállító tenyésztők és a bírálatban szerepet vállalt jelenlévők számos, egymásnak nem ritkán ellentmondó véleménye hangzott el, egy dologban viszont  egyetértés alakult ki: a fajtáról , - különösen az egyes színváltozatokról  - alkotott felfogásokat közös érdekünk  sürgősen  egységesíteni, de legalábbis   a kölcsönösen elfogadható mértékig közelíteni egymáshoz. Ennek egyik lehetséges eszközeként Győr János egy később rögzítendő nyári időponttal egész napos eszmecserére hívta meg a klubtagságot , a bírálókat. Döntés erről egyelőre azért nem született, mert hasonló fórum szervezését Tóth István is tervezi  -  Dömsödre.

A  látottakra visszatérve:

A kiállított texán kollekció  -  talán a nagyobb egyedszám egyik következményeként is – most kevésbé volt minőségében kiegyenlített , mint azt az elmúlt években megszoktuk. Arányaiban több volt a hiba

/ nem tipusos állás, tarkós fej, súlyhatár alatti, kicsi test/   és az indokolt kizárás  /görbe lábujj, törött hát, fajtajelleg hiánya miatt/  is. A leggyakoribb kívánalmak visszaköszönőknek nevezhetők: feszesebb tollazat, zártabb hát, emeltebb szárnyak, rövidebb, zártabb farok, húzottabb fej, világosabb szembőr kívántatott számos esetben. Pozitívum viszont, hogy csökkenő tendenciát mutatnak a test tömegességére, a galamb alakjára vonatkozó megjegyzések. Az előnyök rovatban a jó állást, jó alakot, széles mellet és a feszes tollazatot olvashattuk gyakrabban. A galamb rövidítésére irányuló törekvések a Texán Klubon belül évek óta érzékelhetőek.

A kiállítás két fajtagyőztese Tóth István hím és Benedek Zoltán tojó galambja lett. A klub ezeken felül egyéb díjakat is adományozott, többek között az egyes színváltozatok  „legszebbjeinek” /Utóbbiak nem „színgyőztes” címet jelölnek / A klubon kívül egy-egy serleget ajánlott fel Nagy Imre, az Alakgalamb Szakosztály elnöke , a rendező egyesület és Kreisz János klubtag is.  Díjat kapott  / a már említettek mellett/ Demeter András, Fekete Sándor, Gólya Tibor, Győr János, Kun József, Nagy Sándor, Szabó Imre. A 6-os csapatverseny győztese  Győr János lett 569 ponttal, helyezettjei pedig  Nagy Sándor és Bézi István lettek  560-560 ponttal.

A rendezvény egyesületi kollekciója méltatlanul ugyan, de a két klubkiállítás mellett már nem kaphatott a krónikástól elég figyelmet, annak elemzése már e cikk terjedelmi  határait is túllépné. Elnézést kérek az érintettektől, de már itt csak a kiállítás győzteseit sorolhatom fel: Király István és Szúnyogh László /ceglédi rövidcsőrű/, Pákozdi Tibor /magyar szarka keringő/,  Baranyi György /angol tippler /,Szellő István /szegedi magasszálló keringő/, Barna Pál és Toronyai Ádám /csepeli hófehér keringő/, Takács György és Tóth István /budapesti magasröptű keringő/, Petrányi Károly /alföldi-kőrösi keringő/,Csutár Tibor és Rekedt Róbert /debreceni pergő/, Szabó László és Szűrszabó János   /.. ? sirályka/, Dévai Zoltán és Szőke József  / damaszkuszi/, Papp András /amerikai óriásposta/,   Csernus László /utazó posta/, Koller Imre /páva/, Rekedt László és Sisák János /mondén/, Breznyik Norbert /dél-német hóka/, Sánta István /budapesti tollaslábú gólyás/, Baranyi József /ceglédi tollaslábú/  és  Saska Sándor /magyar fodros/. A díjazottak mindegyikének gartulálok!

A rendező egyesület vezetői  - Csernus László elnök, Győr János titkár és Toronyai Zoltán pénztáros  -  és segítőik embert próbáló, erőt, idegeket sem kímélő, nagy feladattal  birkóztak meg , alapvetően sikeresen. Aki végzett már hasonló munkát, az tudja csak igazán értékelni is!

Benyhe Attila